A PESTHIDEGKÚTI KERÁMIÁKRÓL

Az 1956-os forradalom után az évtized végére a Kádár-rendszer külfölddel és belfölddel egyaránt rendezni kívánta viszonyát.

Most pedig nézzük meg, hogy mit jelent a fenti állítás "kicsiben", a tárgyak, épületek és egy Solymár határában álló téglagyár esetében!

Az ország arculatát meghatározó műemléképületek hosszú évek óta hiányolták a helyreállításukhoz szükséges, burkolásukra és díszítésükre szolgáló mázas kerámia építőanyagot.[1]Amikor ezt a Budapest Főváros Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 1958-ban (talán) sokadszorra megállapította, egyben az is elhangzott, hogy egy ilyen üzem az épületkerámián túl a lakosság számára is gyárthatna kerámia dísztárgyakat.[2]

A fentiek megállapítása után került a képbe a Fővárosi Tégla és Cserépárugyár, mely helyileg Solymár határában, egy korábban Pesthidegkútnak nevezett településen működött. A gyár a maga évi három millió darab téglatermelésével 1958-ra már elenyésző gyártási kapacitással rendelkezett.[3]

A mázas kerámia cikkek gyártásához szükséges volt egy bizonyos mennyiségű téglatermelés is, mert az égetés során azok alá nyerstégla alapzatot kellett rakni. A Téglagyár ennek következtében nemcsak elkerülte a bezárást, hanem új profilt is kapott. A változás következtében a művészi kivitelű mázas cserepek gyártását is vállalnia kellett.[4]

Mindezekkel egy időben a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat, mely ekkor már többek között az Aquincum Porcelángyárat is működtette, a kerámiagyártás felé is nyitni akart.[5] A vállalatnak minden adottsága megvolt ehhez, hiszen ekkor már szoros kapcsolatot ápoltak az Iparművészeti Tanáccsal, ill. a porcelángyártás révén számos tervezőművészük is volt.

A kép tehát összeállt: a Végrehajtó Bizottság határozata szerint a Téglagyár 1959. január 1-i hatállyal a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat hatáskörébe került, és termékprofilja tégla, cserép és „mázas cserépáru”gyártására változott.[6]

A gyár egy korabeli újságcikk szerint 1961-ben még csak virágcserepeket és „művészi figurákat” gyártott, ekkor még az év második felére tervezték az épületmajolikák nagyüzemi gyártását.[7]

viragcserep.PNG

Pesthidegkúti virágcserepek a Kisalföld 1961. évi 109. számában. Forrás: Arcanum.

A pesthidegkúti kerámiaüzem először 1962-ben mutatkozott be a Budapesti Ipari Vásáron[8], a tárgyak jellegéről, fogadtatásáról, vagy bármi egyébről viszont már nem találtam adatot.

Az üzemben készülő dísztárgyak tervezője Csizmadia Margit (1925-1991) volt, aki a korabeli cikkek tanúsága szerint alapvetően festőművésznek készült a Képzőművészeti Főiskolán. Anyagi okok miatt az ötvenes években kénytelen volt kicsit letérni erről a pályáról, ezért egy ideig grafikusként, műszaki rajzolóként és restaurátorként dolgozott.[9]

csizmadia_margit.PNG

Csizmadia Margit (1925-1991). Forrás: Arcanum.

Csizmadia Margit egy 1981-es visszaemlékezésében még azt mondta, hogy 1962-ben kapta azt a feladatot, hogy a pesthidegkúti gyárban megszervezze a művészi kerámiagyártást, illetve annak tervezője legyen. A kezdeti időszakkal kapcsolatban hálával emlékezett meg az első zsűri elnökéről, Gorka Gézáról, mi több: tanítványának vallotta magát.[10]

Bár Csizmadia Margit a vele készült interjúkban Gorka Gézán kívül a szülőföldjén, Orosházán készült népi kerámiákat tartotta a legnagyobb inspirációjának, azért mások is segítették az induláskor a munkáját. Nézzük, kikkel dolgozott együtt!

Az Iparművészeti Tanács zsűrijegyzőkönyve szerint 1960-ban Várdeák Ildikóval közösen terveztek egy vörös-fekete vázát (ebből látszik, hogy a pesthidegkúti munka Csizmadia Margit számára korábban kezdődhetett meg 1962-nél). Várdeák Ildikó egy 1959 decemberében megjelent tudósításban még az Aquincumi Porcelángyár tervezőjeként tűnik fel.[11]

kulfoldi_kiallitas.jpg

Pesthidegkúti kerámiák egy 2015-ben rendezett külföldi kiállításon. A felső sorban látható, vörös-fekete hosszúkás vázák Várdeák Ildikó és Csizmadia Margit közös tervezése során születtek. Forrás: SZ-MNG, Adattár 25018/2014/130/SZK-I./270. Kép forrása: http://mid2mod.blogspot.com/

Az üzem indulásokor több tárgy kizárólagos tervezője egy bizonyos Unger György volt, aki a hatvanas, hetvenes években egy porcelán kiskutyát is tervezett az Aquincumi Porcelángyárnak.[11] Unger György nevével egy 1981-es újságcikkben találkoztam ezen kívül: itt zongoraművész feleségével egy vásáron kínálja saját készítésű kerámiáit. 

unger_gyorgy_kep.PNG

Fotó Unger Györgyről és feleségéről az Új Tükör 1981. évi 4. számából. Forrás: Arcanum. 

Ismert hidegkúti kerámia a Hanzély Jenő által tervezett gyönyörű bika is, mely 1966-ban került a zsűri elé.[13]

Gorka Géza kezdeti segítsége, illetve a Várdeák Ildikóval végzett közös munka az 1965-ben megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásáron érett be, ahol a Csizmadia Margit által tervezett, Etruszk váza néven zsűrizett tárgy a kerámiaipar legszebb terméke díjat kaphatta meg.[14]

bnv.jpg

"Etruszk" váza. Fotó forrása: shoponline2020.

A fenti képen látható váza lehetett valószínűleg a kerámiagyár Budapesti Nemzetközi Vásáron díjazott terméke, mivel egy ugyanilyen formájú és mázú tárgy került szintén Etruszk megnevezéssel az Iparművészeti Tanácsa zsűrije elé a vásár évében, 1965-ben.[15]

Ezek után talán az is figyelmet érdemel, hogy ugyanez a vázaforma a Pesthidegkúti Kerámiaüzem etikettjén is megjelenik…

etikett.jpg

A Pesthidegkúti Kerámiaüzem etikettje. Fotó forrása: mutargy.com

A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat termékeiről egy 1976-os cikk még úgy tudósít, hogy a porcelán és kerámia gyártás már egyre inkább háttérbe került. Jómagam az Iparművészeti Tanács több, mint 100 olyan zsűrijegyzőkönyvét láttam, ami a Pesthidegkúti Kerámiaüzem tárgyaival foglalkozik. Annyi bizonyos, hogy még 1978-ban is készültek új tárgyak, de ezek tervezője már kizárólag Csizmadia Margit volt. Sejtem, hogy nem volt szerencsém az összes tárgyról készült zsűrijegyzőkönyhöz, de az általam látottak közül sok ekkor készült tárgyat nem engedett kereskedelmi forgalomba a zsűri. Talán a gyári formatervezés előretörése szorította vissza a félig meddig kézműves kerámiát, talán nem…Nem tudom. 

Amit itt leírtam, nyilván nem a teljes történet. Az is lehet, hogy helyenként tévedek, még ha a legjobb szándék is vezérelt az írás során. Ha tudsz bármit, ami a pesthidegkúti kerámiákkal kapcsolatban még fontos lehet, kérlek, szólj… és én javítom, vagy kiegészítem a fentieket! Előre is nagyon köszönöm, ha segítesz!

kiallitas.PNG

Pesthidegkúti kerámiák egy 1981-ben Orosházán rendezett kiállításon. Fotó: Hungaricana

 

[1] 1958. november 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1) 52 l.

[2] 1958. november 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1) 52 l.

[3] 1958. november 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1) 52 l.

[4]. november 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1) 53 l.

[5] 1958. november 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1) 52 l.

[6] 1958. november 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1) 54 l.

[7] Virágcserépgyártás. In: Kisalföld, 1961.109. sz. (1. l.)

[8] (H. Gy.): Idén is ott lesznek… In: Falu és Város - Tanácsok Lapja Tanácsok Lapja, 1962. 6. sz. (8. l.)

[9] Sass Ervin: Csizmadia Margit kerámiái Orosházán. In: Békés Megyei Népújság, 1981. 180. sz. 8 l.

[10] Sass Ervin: Csizmadia Margit kerámiái Orosházán. In: Békés Megyei Népújság, 1981. sz. 8 l.

[11] Dutka Mária: Magyar iparművészet a Műcsarnokban. In: Magyar Nemzet. 1959. december 24. 4 l.

[12] https://hu.museum-digital.org/index.php?t=objekt&oges=414972

[13] SZ-MNG, Adattár 25018/2014/130/SZK-I./256

[14] Zalai Hírlap Zalai Hírlap, 1965. 124. sz. 6 l.

[15] SZ-MNG, Adattár 25018/2014/130/SZK-I./263