De gyűjteni kényszer. Hajt valami, hogy kirakj egy teljes sorozatot a kedvenc bögrédből, plakátodból, egy könyv összes külföldi első kiadásából. Ha sikerül, a saját magad által alkotott miniatűr világ láttán elégedetten felsóhajtasz.

Van, aki külön lakást vesz, hogy legyen hol tárolnia a gyűjteményét. Van, aki kenyércímkéket gyűjt serclivel. Olyan is akad, aki az általa alapított cég várójában szakmatörténeti kiállítást rendez a kollekciójából.

Gyűjteni jó. Folyamatos kutatást, olvasást kíván, és Te ezt szívesen teszed! Új barátokat (és ellenségeket) szerzel. Közösségi létet teremt. Eseményekre: vásárokra, aukciókra jársz, vagy az is megeshet, hogy poros lakásokban matatsz. Amíg a gyűjteményeddel foglalkozol, kikapcsolsz; időben és térben máshol vagy.

Gyűjteni befektetés. Ha jó lóra teszel, ha kirakod (=összegyűjtöd) a sorozat összes tagját, a megfelelő időben, megfelelő vevőkörben meghirdetett gyűjteményt haszonnal adod el.  

DE gyűjteni veszélyes. Ha nagyon magával ránt, ha nagyon elkap a gépszíj, nem tudsz megálljt parancsolni: a napi létfenntartásod bánja az egészet. Meg Te, kedves Gyűjtő, akit a szenvedélye miatt hagy ott az aktuális nő, vagy pasi.

Szeretem a gyűjtőket. Nem azért, mert átlagosak. Pont azért szeretem őket, mert nem átlagosak. Amikor a gyűjteményükről beszélnek, őszinte csillogás van a szemükben. Ez az a pillanat, amikor minden színlelés nélkül látom bennük a torzítatlan, kreatív embert.