A szokatlan kerámiákat szeretem. A viszonylag régieket, a vagányokat, a meghökkentőeket, a foltosakat, a pamacsoltakat, a repedteket, a titokzatosakat és a vibrálókat. Időben pedig azokat, amik az elmúlt hatvan évben iparművészek tervei nyomán a nagyszüleink, szüleink életét kísérték végig. Mielőtt két éve a kisfiam megszületett, egy kis aukciós házban dolgoztam. Mindenféle dolog került a kezembe: könyv, kézirat, tárgy. A dolgom az volt, hogy az éppen aktuális árverés katalógusához utánuk nézzek, leírjam őket. Rengeteget lehetett itt tanulni, de mégis, folyamatosan azt éreztem – teljesen megalapozottan –, hogy nem tudok eleget. Ezt a blogot azért indítottam, hogy akár triviálisnak tűnő, nagyon is hétköznapi tárgyakról többet megtudjak, ugyanakkor legyen egy fórum, ami másnak is hasznos. A fiam már két éves, nem kell mellette ülnöm a délutáni alvási időben. Ilyenkor ülök le a konyhában egy kávé mellé vallatni a gépemet és az internetet olyan tárgyak után, amik furcsák, szokatlanok, vagányok, nagyon retrók és amikről most tévesen azt hisszük, hogy csekély a művészeti értékük.
Kapcsolat:
regikeramiak@gmail.com
Van ez a babaporcelánom, aminek ugye se jelzése, se semmije, de mégis mindenki úgy gondol rá, mint Zsolnay termékre. Engem kifejezetten idegesített, hogy nincs rajta semmi, így pedig nem is voltam hajlandó elfogadni, hogy ez Zsolnay.
Kép: saját.
Tegnap viszont őrült nagy szerencsém volt…