Mivel egy ideig még nálunk van az az Árverési közlöny, melyet a BÁV előzményének számító Postatakarékpénztár adott ki Ernst Lajos hagyatékának árveréséről, van időm egy kicsit foglalkozni a benne szereplő tételek későbbi sorsával. A dolgot az is érdekessé teszi, hogy a katalógusban ceruzával az akkori, 1939-es leütési árak is fel lettek tűntetve.

A tegnapi részben egy Fischer Mór arcképével díszített Herendi váza nyomába eredtem. A mai részben Ernst holicsi kerámiagyűjteményét nézzük meg.

Az alábbi képeken szereplő tárgyak a holicsi, első magyar kerámiaüzemként ismert gyár termékei a XVIII. második feléből. A katalógus képei persze nem a legjobbak, alig lehet kivenni belőlük valamit.

Na de a kikiáltási áruk láttán már leesik az áll… A legolcsóbb dísztál 250 pengőről indult, a legdrágább 400 pengő volt. Egy kávéskészlet pedig 600 pengőről indult…

Amikor a tegnapi Herendi váza mai árát akartuk az egyik facebook csoportban megsaccolni, a csoporttársak erre az 1936-os dalra emlékeztettek:

„Havi kétszáz pengő fixszel,/ ma egy ember könnyen viccel.”

Hát, ilyen szemmel kell ezeket az árakat nézni!

És fentebb még csak a kikiáltási árról írtam… Lássuk, mi lett a vége! A kávéskészlet 3350 pengőért, a legdrágább dísztál 1250 pengő értékben kelt el! A 7 tételből a tételek mellé írt halovány ceruzás megjegyzés szerint 5 tételt egy bizonyos múzeum nyert el összesen 7120 pengő értékben.

Még mielőtt elárulom, melyik intézmény volt a boldog nyertes, megosztom veletek, hogy mi okozta ezeket a magas árakat.

Ezek a kerámiák nagyon „becses” darabok. Tekintve, hogy ún. castellii stílusban készültek, méghozzá igen magas színvonalon, a legnagyobb ritkaságnak számítanak. A korabeli árverési közlöny szerint maga Ernst Lajos is komoly áldozatokat hozott megvételükért. „Valamennyi könnyű kézzel, frissen van festve, úgy hogy bátran az itáliai eredetiek mellé állíthatók.”[1] Talán pont azért, mert tényleg egy itáliai mesterhez köthető a darabok születése… (Antonio Terchi, sienai majolikaműves.)

A szerencsés licitáló pedig a Nemzeti Múzeum volt.

Mutatom a képeket, hogy mi vezetett a megfejtéshez.

https://www.pinterest.com/pin/717127940639281204/

https://www.pinterest.com/pin/717127940639281194/

Ernst Lajos (1872-1937) műgyűjtő, az első magyarországi magánmúzeum megalapítója volt. Gyűjteménye a magyar vonatkozású könyvektől, oklevelektől kezdve az iparművészeti tárgyakon át a festményekig terjedt. A húszas évek végén a gazdasági válság hatására tönkrement. Anyagi gondjai miatt 1937-ban öngyilkos lett.[1]

Az Ernst-hagyaték elárverezésére 1939-ben a Postatakarékpénztár által szervezett árverésen került sor. „Ilyen árverés, vagy csak ezt is közelítő kollekció alig került Magyarországon eladásra.” A kilenc napig tartó árverésen 1923 tétel kelt el 43.708 Pengő értékben, 805 tétel eladatlan maradt. Az aukción rengeteg közgyűjtemény képviseltette magát. Az Országos Széchenyi Könyvtár volt a legjobb helyzetben, hiszen az államtól vásárlásra 20.000 Pengőt kapott.[2]

Szerencsés volt ez a mai nyomozás… Remélem, holnap is sikerül a katalógus egyik tételére ráakadni! Majd meglátjuk… Vagy nem...! :D

[1] Az Ernst Múzeum anyagának árverése. Árverési közlöny. 1. rendkívüli szám. Bp. M. Királyi Postatakarékpénztár Igazgatósága.66-67 l.