Egyetemi kollégium. Nem most, hanem lassan tíz éve. Az egyik szobatársam Bizottság számokat emleget. Kisgyerek korában ő ezeket hallgatta (ti. neki OLYAN haladó szülei voltak, akik fiatalon ILYEN haladó koncertekre jártak). Megtudja, hogy szentendrei vagyok. Úton van a számomra ciki kérdés: hogy nem hallottam még róluk? A többiek ordítva mondják, hogy inkább ne akarjam megtudni, mi ez az egész, nekik a szobatársam korábban már mutogatott pár számot: nem jó hallgatni.

Alternatív rock? Underground? Punk? Nem kell csodálkozni azon, hogy a témában nálam ekkora a köd. A húgom nálam jóval előbb tudta mélyreható alapossággal, mi az a The Cure, és a vasárnap reggel pizsamában is topmodell, Szex és New Yorkon lazító sógornőm is ezekre a számokra pörgött annak idején a tatabányai éjszakában.

Aztán idővel innen-onnan nálam is beugranak dolgok. A rendszerváltás előtti pár év halovány emlékei, majd 1989, amiből kisgyerekként én csak annyit érzékeltem, hogy az óvónők állandóan a tv-híradót nézik. Ezekben az időkben a konszolidált, hivatali iga járma alatt nyögő emberek mellett a szentendrei Fő téren feltűnik néhány hosszú hajú, kicsit szakadt, trapéznadrágos (!) pali. Furcsák, kicsit félek is tőlük, de nem tudom levenni a szemem róluk.

Felnőttként az ezekben az időkben aktív punk „zenészekkel” készült interjúkat nézem. Vonz ez a mentalitás: ne mondja meg nekik senki, hogy mi a jó, és ne mondja meg nekik senki, mi a művészet. Hallgatom a számaikat. Munka közben ritkán egy-egy plakátjuk kerül a kezembe, szerencsére utána kell olvasni, jön a röhögés, nagyon jó a grafika, tetszik az egész. Ahogy a számok is egyre jobban.

Ezen a hétvégén pedig eljött az ideje annak, hogy csak és kizárólag a késő Kádár-kor underground plakátjaiból nyíljon kiállítás a Kieselbach Galériában. Pokoli aranykor. Pokoli jó cím foglal össze egy pokoli jó témát.

Az esemény egy hétig látogatható. Lesz könyv is. A kiállítást meg kell nézni, a könyvet meg kéne venni. Van, akinek azért, mert akkor volt fiatal. Van, akinek azért, mert akkor volt gyerek (és hozzám hasonlóan úgy érzi, valamiről nagyon lemaradt). És végül azért, mert ezek a plakátok olyanok, mint a friss levegő. Ez is a művészet. De még mennyire, hogy az!!!

A kiállítás részletiről ezen a linken lehet tájékozódni:

http://www.kieselbach.hu/kiallitasok

Keménykedés 1982-ből. Néhány punk a Flórián térről. FOTO:FORTEPAN / Urbán Tamás adományozó.