A közönség majd azt fogja akarni, amit én csinálok. (Gorka Géza)

A blog miatt nagyon sokszor forgatom a Művészet c. folyóirat hatvanas, hetvenes években megjelent számait.

Az elmúlt időszak egyik legmeghatározóbb meglepetése számomra az volt, hogy szinte minden második kerámiával foglalkozó cikkben Gorka Géza neve került elő. Értem én, hogy Gorka Géza fontos és megkerülhetetlen, de mégis miért pont ő a fontos és megkerülhetetlen? Miért pont ő az egyik legismertebb XX. századi keramikusművész? Tisztelem és becsülöm a munkásságát, de nekem itt és most nem ad semmi pluszt… Talán majd később… Nem tudom… Csak vívódom…

Hogy valahogy elinduljak a saját válaszaim felé, a legismertebb közösségi oldalon kérdezgettem a kerámia és porcelán iránt fogékony gyűjtőket arról, mit jelent számukra Gorka Géza?

Kép forrása: Galéria Savaria

„Azt hiszem, most másképp értékeljük, annak idején az utánzatokkal voltak tele az irodák, kicsit elkoptattuk.” (Csákváriné Turi Zsuzsa)

 „Én szeretem őket...majd minden lakásban volt annak idején...ma már csak aki direkt keresi ....viszi haza hogy értékes legyen a díszlete...szépnek nem szép...inkább kompatibilis majd minden stílusú bútorral...szerintem…” (Wanko Betty)

 „Gorka kerámia annak idején nekem nagyon tetszett, fiatalosnak és divatosnak gondoltam, ezért nekem is volt vázám és egy harmonizáló kínálóm. (…)” (Marksteinné Molnár Julianna)

„Én már a nyolcvanas években voltam fiatal (…), de az édesanyám alig várta, hogy megsérüljön és száműzhesse a sírra a Gorka padlóvázát. Rühellem ezt a retro narancssárgás vöröses színt. Úgy általában semmilyen más dísztárggyal nem harmonizálnak. Mondjuk ki egyszerűn: rondák. Szerintem csak felkapták a tömeg meg ment a divat után. Egy városlődi kerámiát nehezebb szívvel adok el, mert imádom. (…)” (Malovics Katalin)

„Ő maga volt a divat, és nem a divatot követte. Éppen ezért, változóan, alakulóan ugyan még életében, de halála után is az Ő eredeti tárgyai nagyon megállják elavulásmentesen a helyüket, akár egy mostani high tech, vagy egy ócska ikeás enteriőrben is.” (Mihály Gyula keramikusművész)

Kép forrása: Pintér Aukciósház.

Na jó!

Véleményed lehet Neked is, nekem is. De most próbáljuk meg a siker szemszögéből újragondolni Gorka Géza művészetét - a második világháború utáni időszakra koncentrálva. Nem életrajzi adatokat akarok itt egymás mögé hányni, hanem az eddigi infókat magamban újrarendezni.

Gorka sikere több lábon állt. A több láb pedig két nagy egységre osztható: Gorka belső tulajdonságaira és a külső környezeti adottságokra.

I. Belső tulajdonságai:

1. Tehetség és szorgalom:

Ezt nem kell részletezni. Vagy van, vagy nincs. Mindenkinek van tehetsége, de csak kevesen olyan bátrak és kitartóak ahhoz, hogy éljenek is vele. Önmagában a tehetség semmit sem ér.

2. Társadalmi érzékenység és kapcsolati tőke:

Gorka egyrészt igen jó kapcsolatban állt a korszak vezető értelmiségével.[1] Másrészt nagyon érzékeny volt az iránt is, hogy mi van a nép fejében: a falukutató mozgalomból ő is kivette a részét, a népdalgyűjtőkkel együtt járta a vidéket.[2]

Gorka a néprajzból merített és tanult -> a tanulságait a hozzá hasonló művészekkel, gondolkodókkal megvitatta -> végül visszaadta a „népnek”, amit elvett: archaizáló, de mégis nagyon kortárs ízű tárgyakat alkotott a nagyközönség számára.

3. Ego:

Bajos ma még ilyet leírni, de erős ego nélkül nem megy az ember semmire. Gorka Géza viszont hitt magában. Az alcímben szereplő, tőle vett idézet („a közönség majd azt fogja akarni, amit én csinálok”[3]) is mutatja, hogy ilyen téren nem voltak gondjai. És, hogy mit gondol erről a mondatról egy mai keramikusművész, Mihály Gyula? „Nem szarozott. Csak így lehet valami Önálló, hogy az alapgondolat magja sérülésmentes.” Igen, ez így van: ha folyamatosan azzal foglalkozik egy művész, hogy kinek hogy tetszik, amit csinál, az alkotás, azaz az általa teremtett egyedi új világ teljesen megsemmisül. (Mihály Gyulától hallottam még ezt a nagyon tanulságos mondatot is: „az amatőr annak örül, ha megdicsérik, a művész annak, ha kifizetik”.)

4. Önérdek érvényesítés, azaz az ötletek megvalósításának képessége:

Gorka egy személyben volt tervezőművész, kivitelező, kézműves, technológus, műhelyvezető és kereskedő. Ebbéli képességére példa, hogy 1938-ban, az Első Magyar Országos Iparművészeti Tárlat alkalmával rendezett iparművészeti kongresszuson Gorka Géza Külföldi kereskedelmi kapcsolatok címmel is javaslatot tett.[4] Nagyon fontos tulajdonság az, hogy az ember képes legyen nem csak „lebegni” az eszmék és művészet világában, hanem le tudja hozni ezeket a légies dolgokat a fekete anyaföldre. Ez egy ritka képesség. Ha olyan gyakori lenne, nem ülne annyi sorsával elégedetlen ember a tévé előtt hétköznap este.

Kép forrása: pinterest.com

II. Külső környezeti adottságok.

1. Megfelel-e a tárgy a korszak esztétikai elvárásainak?

A Gorka-kerámiák pontosan megfeleltethetők a háború utáni időszak esztétikai kívánalmainak. Archaikus népiességük nem volt megvádolható a polgári sznobizmussal. Az alapanyagba, a kerámiában szintén nem lehetett belekötni, hiszen eredete a fazekassághoz nyúlik vissza. Ezzel kapcsolatban idézném egy kedves porcelángyűjtő ismerősöm gondolatát: „Azokban az években a porcelán szót kimondani is kispolgári csökevénynek számított, akár a csipketerítő. (ehelyett a batikolt rongy volt a menő). (…) Csak a kerámia volt a szocialista ízlésnek megfelelő dísztárgy + az iparművész fémmunkák.” (Csertői Ágnes)

És még egy hasonlós vélemény a fentiek alátámasztására:

„Hihetetlen, de igaz: amikor a Gorka divatba jött, eldugtuk a herendit és ezzel díszítettünk. Ma már azt sem tudom mi lett velük, mert csak a herendieket látom.” (Magyariné Kati)

A népiesség, az ősi kultúrák formavilágát sem erőszakosan tolta Gorka az előtérbe. Jellemző szó rá a mértékletes modernség.  „Aki ismeri, az jól tudja, hogy sem a "modern" jelzőtől nem kell visszariadnia, sem valamiféle magyarkodástól óvakodnia.”[5] Ez a korabeli jellemzés pedig különösen tetszik: „A nagyvárosban élő ember morbid lelki elfajulásának látványa közepette (mely sajnos a képzőművészetben is megtalálja széles körű vetületét!) szinte oázisként hat egy olyanfajta művészet, amelynek - mint Gorka Géza művészetének semmi köze sincsen a (szerintünk szintén brutális) pop-art művészetéhez, a mindenáron való megdöbbentés és extravagancia igényéhez, az ultra-realisztikusan fantasztikus tárgy-exhibiciókhoz.”[6]

2. Reagál a politikai környezetre és más társadalmi kérdésekre?

Gorka alkotásai nem politizálnak. Nem akarnak mást, csak a használhatóságot kombinálni a művészettel és azt a tömegek számára elérhetővé tenni. Talán ennek is volt köszönhető, hogy az 1956-os forradalom utáni első, nyugat felé történő nyitást jelentő 1958-as brüsszeli világkiállításon képviselhette hazánkat. (Művészetét ott és akkor nagydíjjal jutalmazták.)[7] Magyarországon 1955-ben Munkácsy-díjat, 1963-ban pedig Kossuth-díjat kapott.[8]

3. Célközönség: az egész ország.

Gorka számára nagyon fontos volt, hogy munkái sorozatgyártásba is kerüljenek és minél szélesebb közönséghez eljussanak. Emellett kiemelten foglalkoztatta a népi technológiák manufakturális, majd gyári környezetbe emelése is.”^[9] 1948-tól a Zsolnay Gyárban végzett kísérletei kiemelkedőek a tekintetben, hogy az egyik első keramikusművész volt, aki a gyári termeléshez való alkalmazkodást komolyan is gondolta.[10] Tudta, hogy az agyag, mint alapanyag nagyon olcsó, viszont tulajdonságai megfelelnek a sorozatgyártás kívánalmainak is.[11] Kerámiasokszorosító gyárak művészeti tanácsadója, vezetője volt Verőcén, Losoncon, majd Budapesten is. Azt is tudjuk, hogy a hatvanas évek első felében maga ellenőrizte a több példányban forgalomba kerülő tárgyak minőségét.[12]

A fentiek alapján én most a következőképpen gondolkodom Gorka művészetéről:

Gorka a meglévő elhivatottsága, tehetsége és szorgalma mellett ügyes „üzletember” is volt. Előnyben volt a tekintetben, hogy pont a kerámiával foglalkozott. Mindenki azt látott a kerámiáiban, amit akart: volt, akinek az elérhetetlen modernséget jelentette, volt, akinek a hagyományt, a hatalom pedig a dolgozó nép művészi törekvéseinek nagyüzemben gyártott megjelenéseként értelmezhette. Gorka meg tudta oldani, hogy alkotásai beterítsék a „piacot”. Ennek végül az lett az eredménye, hogy aki egy kicsit is tud valamit a Kádár-rendszer tárgykultúrájáról, az tudja, ki volt Gorka Géza.

Neked mit jelent Gorka Géza?

[1] Ascher Oszkárral, Szerb Antallal, Pátzay Pállal, Sárközi Györggyel, Fáy Dezsővel, Meszlényi Róberttel, Giergl Kálmánnal, Lyka Károllyal, Baktay Ervinnel, Rácz Aladárral, Kodolányi Jánossal, Borsos Miklóssal, népi írókkal és a nyugatosokkal. Szabó Lilla: Három nemzedék A keramikus Gorkák. In: Magyar Iparművészet. 2005. 2. sz. 7 l.

[2] Szabó Lilla: Három nemzedék A keramikus Gorkák. In: Magyar Iparművészet. 2005. 2. sz. 7 l.

[3] Idézi: Szabó Lilla: Három nemzedék A keramikus Gorkák. In: Magyar Iparművészet. 2005. 2. sz. 7 l.

[4] Szabó Lilla: Három nemzedék A keramikus Gorkák. In: Magyar Iparművészet. 2005. 2. sz. 6 l.

[5] Koczogh Ákos: Gorka Géza. (1894-1971). In: Művészet. A Magyar Képzőművészek Szövettségének Folyóirata. 1971. 12. évf. 12. sz. 27 l.

[6] Bauer Jenő: Újabb impressziók Gorka Gézáról. In: Művészet. A Magyar Képzőművészek Szövettségének Folyóirata. 1969. 10. évf. 12. sz. 30 l.

[7] http://www.museum.hu/muzeum/557/Gorka_Geza_Keramiamuzeum?f

[8] http://www.museum.hu/muzeum/557/Gorka_Geza_Keramiamuzeum?f

[9] Szilágyi András: A magyar iparművészet története 1945 után. Különös tekintettel a design fejlődésére és a szilikát művészetekre (kerámia, üveg, porcelán). Doktori disszertáció. 247-248 l. http://doktori.btk.elte.hu/art/szilagyiandras/diss.pdf

[10] Szilágyi András: i. m. 247-248 l. http://doktori.btk.elte.hu/art/szilagyiandras/diss.pdf

[11] Koczogh Ákos: Gorka Géza. (1894-1971). In: Művészet. A Magyar Képzőművészek Szövettségének Folyóirata. 1971. 12. évf. 12. sz. 28 l.

[12] D. Fehér Zsuzsa: Gorka Géza művészete. In: Művészet. A Magyar Képzőművészek Szövettségének Folyóirata. 1963. 4. évf. 7. sz. 30 l.