Amikor bemész az Ikeába, hogy az albérletedbe, vagy a munkahelyedre megvedd a legszükségesebb porcelán tálakat, ösztönösen úgy gondolkodsz, ahogy egy átlag finn állampolgár a második világháború után. Csak néhány tányérra van szükséged, ami bírja a strapát, egyszerű és jó színe van. Minket, mai vásárolókat és a gyártókat viszont a finnek tanítottak meg erre. Úgy jó hatvan évvel ezelőtt.

De kezdjük az elején!

A polgári közegben felnőtt Kaj Franck (1911-1989) 1932-ben Helsinkiben fejezte be bútortervezői tanulmányait.[1] Eleinte ezt is, azt is csinált: volt katalógustervező, kirakatrendező, belsőépítész,[2] aztán a háború kitörésekor besorozták katonának.

A háború után Finnország az ötvenes években talált magára. Bár nem állomásoztak területén szovjet csapatok, külpolitikájában mindig tekintettel kellett lennie Moszkvára. Ügyes köztársasági elnökei révén mégis nyugati típusú ország lett, gazdasága erősödött, az ötvenes években gőzerővel folyt az újjáépítés.

Kaj Franck a negyvenes évek végétől az Arabia nevű finn porcelángyárban volt alkalmazásban. A háború őt is megváltoztatta: kiszakadva a megszokott polgári környezetből, katonatársai révén már pontosan tudta, hogy a társadalom peremén élő néprétegek egészen mást tartanak fontosnak a használati tárgyakban.[3]

1948-ban Kaj Franckot az Arabia vezetése egy olyan étkészlet tervezésével bízta meg, ami a szegényebb néprétegek számára is megvásárolható, ugyanakkor egy KICSIT modernebb vonalvezetésű az eddig megszokottaktól.[4]

Kaj Franck azért ennél az óvatos tapogatózásnál jóval tovább akart menni. Tudta, hogy 1933-ban Svédországban, Wilhelm Kåge[5] tevei alapján már gyártottak egy kifejezetten munkásosztály számára tervezett készletet. Ez a Praktika nevű szett viszont hiába volt modern kialakítású, hiába volt színes és egyszerű: a készlet megbukott, túl korai fecske volt.[6]

Kaj Franck egy olyan étkezésre használható tárgyegyüttest akart tervezni, amit nem előre összeállított készletként, hanem ELEMENKÉNT lehet megvásárolni. Egyszerű, tartós és kis helyen is elfér, később bővíthető. A korábbi klasszikus tál és szervírozó elemekből minden felesleges formát elhagyott, a lehető legnagyobb egyszerűségre törekedett. Mivel ebben a szemléletben a kubista Georges Braque szolgált számára mintaként, a tárgyak kialakításánál az alapforma a kör, kúp, négyszög és a henger volt.[7]

Dekorációként maguk a homogén színek szolgáltak. Az egyes tálakat és csészéket a termelés kezdetén fehér, fekete, sárga, zöld és barna, egymással jól harmonizáló árnyalatokkal gyártották.[8] A vásárló az elemek megvételekor szabadon játszhatott a színekkel, nem feltétlenül kellett egyszínű készletben gondolkodnia.

A fenti elvek Kaj Franckban már elég hamar összeálltak. 1949-ben egy lakberendezési újságnak adott interjújában egyenesen arra kérte az olvasókat, hogy a hagyományos étkészleteket nyugodtan törjék össze. Ezzel a mondattal akarta demonstrálni azt, hogy a régi tárgyak ideje lejárt, hiszen az új élet új elvárásokat támaszt a használati tárgyak felé.[9]

A Kilta végül 1953-ban került bemutatásra.[10] Az Arabia ekkor még nem hitt a sikerben, mivel túl radikálisnak hitte a formaalakítást[11], de a közönség reakciója ezekre a félelmekre mégis rácáfolt. A Kilta 1975-ig folyamatosan gyártásban maradt. A vásárlók annyira megkedvelték a készletet, hogy a gyár 1981-ben Kaj Franckkal egy kicsit modernizáltatta, majd Teema néven újra gyártásba helyezte.[12] A Teema az Iittala égisze alatt ma is kapható.

Tehát amikor bemész az Ikeába, mert kell az albérletbe, vagy a munkahelyedre egy párdarabos étkészlet, ugyanilyen elven készült tányérok között matatsz, és ösztönösen ugyanolyan elven válogatsz, mint annak idején az ötvenes években a finn vásárlók a Kilta elemei között.

Mi van nagyban? A Kaj Franck által kialakított Teema tányérok, vagy a szintén általa tervezett Kartio poharak ma komoly építészek irodai konyhájában sorakoznak a polcon, és a munkaebédek egyszerű, de reprezentatív kellékei. Az építészek ugyanis pontosan tudják, hogy ezt az étkészletet egy számukra ma már idolként és inspirációként szolgáló elődjük tervezte.

A Kilta volt tehát az első olyan asztali szett, amit elemenként, a vásárló saját igényei szerint lehetett megvásárolni. Jó minőségű, esztétikus és egyszerű volt. Az ötvenes években mindez forradalmi gondolatnak számított. Ma ez már mindenki számára elvárás. Ez a természetes.

[1] https://www.skandium.com/blog/kaj-franck/

[2] https://www.skandium.com/blog/kaj-franck/

[3] https://de.wikipedia.org/wiki/Kaj_Franck

[4] https://www.skandium.com/blog/kaj-franck/

   http://www.kasma.eu/designblog/?p=809#Services

[5] https://www.skandium.com/blog/kaj-franck/

[6] https://en.wikipedia.org/wiki/Wilhelm_K%C3%A5ge

[7] http://www.kasma.eu/designblog/?p=809#Services

[8] http://www.kasma.eu/designblog/?p=840

[9] http://www.kasma.eu/designblog/?p=809#Services

[10] https://www.skandium.com/blog/kaj-franck/

[11] http://www.kasma.eu/designblog/?p=809#Services 

[12] https://www.skandium.com/blog/kaj-franck/

http://www.kasma.eu/designblog/?p=809#Services