Szovjet porcelángyártás a két világháború között
A téma iránti érdeklődésem valahol a tavalyi, Magyar Nemzeti Galériában bemutatott, igen jó avantgárd kiállítástól eredeztethető. Ezek után még idén kezembe akadt a New York-i Sotheby 1979-es aukciós katalógusa, mely az orosz és európai avantgárd művészeti élet alkotásait kínálta eladásra.[1] A kiadvány lapozgatása közben akadtam rá avantgárd szovjet porcelánokra.
Nikolai Michailowitsch Suetin szuprematista kompozíciója után készült tányér a húszas évekből. Kép forrása: https://www.liveauctioneers.com
Végül a múlt héten találkoztam egy süteményes tányérral, amit egy egyszerű kis fa díszített. Mivel nem tudok oroszul, a jelzés elmosódott cirill betűit csak nehezen ismertem fel. Már majdnem feladtam a beazonosítást, amikor a tányér ide-oda forgatása közben kirajzolódott a jelzés közepén egy sarló-kalapács.
Buddy porcelántányér. Fotó: Saját.
Innen már nem volt megállás. Mint kiderült, a tálat a mai Kelet-Ukrajna területén fekvő Buddy Porcelángyár készítette 1929 és 1932 között.[2]
A kép baloldalán a Buddy Porcelángyár 1929-1932 között használat jelzése (fotó: Sovfarfor. http://en.art.sovfarfor.com.), a jobb oldalon az általam talált tányér jelzése látható.
De mi történt az 1917-es forradalom után az orosz porcelángyártással?
A szentpétervári cári porcelángyár irányítását 1918-ban a közoktatásügyi népbiztosság vette át.[3] Anatolij Lunacsarszkij (1875-1933) a forradalom utáni Oroszország egyik legbefolyásosabb kultúrpolitikusának köszönhető az, hogy a porcelánt egyfajta reklámfelületként is értelmezték és a tálakra a szovjet politika szlogenjeit festették.[4] Így jött létre az ún. forradalmi porcelán.
Ezeket a forradalmi porcelánokat tehetséges művészek[5] tervezték a szentpétervári Állami Porcelángyár számára. A művészeti vezető az a Sergei Chekhonin (1878-1936) volt, aki már a világháború előtti időkben is elismert grafikus és porcelándekor-tervező volt.[6]
A képek stílusa nagyon különböző volt: a tervező művészek közvetlenül a forradalom után még viszonylag szabadon válogathattak a neoklasszicizmus, kubizmus, szuprematizmus formakincséből. [7]
Ha már szuprematizmus: a nagyközönség számára még ma is megosztó, Fehér alapon fekete négyzet c. festmény alkotója, Malevics is egy ideig a tervező művészek között dolgozott. Hogy miért? Mert munkaviszonyra volt szüksége ahhoz, hogy élelmiszerhez juthasson.[8]
A tervező művészek a szentpétervári, a forradalom előtt Alexander von Stieglitz báróról elnevezett művészeti akadémia épületében dolgoztak. Sokuk később is úgy emlékezett vissza erre az időszakra, mint szakmai életük csúcsára. Úgy érezték, hogy a propaganda porcelánok tervezésével nagy és fontos feladatot teljesítenek az új Oroszország születésében. Megható ez a gondolkodásmód és egyben ki is fejezi azt a kettőséget, ami erre az országra annyira jellemző: úgy dolgoztak teljes lelkesedéssel, hogy nem volt mindig tüzelő és élelem, sokszor kellett a fűtetlen teremben kabátban és ujjatlan kesztyűben, elgémberedett kézzel finom mintákat rajzolni.[9]
De most vissza a forradalmi porcelánokhoz! Az ábrázolt témák természetesen Lenin beszédeiből és az osztályharc témaköréből kerültek ki. A feliratok viszont nem egy esetben klasszikusoktól származtak: szívesen idéztek Cicerótól, Ovidiustól, Dosztojevszkijtől, Tolsztojtól, de még akár az Evangéliumból (!) is.[10]
"Aki nem dolgozik, ne is egyék." Forradalmi tányér Szent Pál thesszalonikaiakhoz írt második levelének idézetével. Kép forrása: https://www.apollo-magazine.com
Ezek a porcelánok fontos export cikkek voltak, százával kerültek ki külföldre, ahol újszerű formakincsük nagy sikert aratott. A forradalmi porcelánokat az 1925-ös párizsi világkiállításon aranyéremmel díjazták.[11]
Sztálin hatalomra kerülése után a belföldön értékesített avantgárd porcelánokat bezúzták, így szinte kizárólag a külföldi gyűjtemények darabjai maradtak fenn. Absztrakt világuk, valamint az, hogy sok tányért Trockij és Zinovjev arcképe díszített (Sztálin portrés tányér ebben az időszakban nem készült) persze nem nyerte el az új vezetés tetszését.
És mi a helyzet a porcelán figurákkal?
Az Állami Porcelángyár legismertebb kisplasztika tervezői Vasili Kuznetsov és Natalya Danko voltak. Kuznetsov rögtön a forradalom után tervezett egy Karl Marxot ábrázoló szobrot (ezt két méretben is gyártották), valamint a Vörös Katona c. alkotás is a nevéhez köthető. Danko, miután Kuznetsov 1919. után elhagyta a gyárat, átvette a figurális részleg vezetését.[12] Ezt a pozíciót az 1942-ben bombatámadás miatt bekövetkezett haláláig látta el.[13]
Natalya Danko 1919-ben tervezett Zászlót varró nő c. porcelánszobra. Kép forrása: https://www.royalacademy.org.uk/article/magazine-the-tale-of-russias-revolutionary-ceramics
Danko figurái főként az utca emberét ábrázolták: férfiak, nők és gyerekek mellett a forradalom katonáit, cigány jövendőmondót, partizánt, újságot áruló gyermeket, zászlót varró asszonyt, színészeket, balett táncosokat.
A második világháború előtti években a monumentális porcelánszobrászat fő művei a Szovjetunió különböző nemzetiségű vezetőit ábrázoló embernagyságúnál nagyobb porcelánszobor-sorozata volt, amelyet Kucskin, Kolcov, Kaprianszkij, Surig, Averkijev, Malakin, Kitajgorodszkaja és Mogilevszkij szobrászokból álló kollektíva mintázott. Ezek a nagyméretű szobrok a porcelán anyagához persze nem illettek. Technikai kivitelezésük igen nagy feladatot rótt az egész gyárra. A szobrokat ugyanis több részben mintázták. Az egyes részek a tűzben különféleképpen zsugorodtak, ezért nagyon nehezen sikerült a nagyméretű szobrok kivitelezése.[14]
Beszéljünk a pénzről!
Mi mennyi? Megéri-e gyűjteni? Hol lehet hozzájutni? És mi van a hamisítványokkal?
Egy tárgy értékét a kora, minősége, előfordulási gyakorisága és a származása (provenienciája) adja. Ezek a tényezők persze külön-külön hatnak egymásra: minél ritkább a tárgy, annál nagyobb engedményt ad a gyűjtő mondjuk a minőségre (becsúszhat egy repedtebb darab). Fontos szempont persze az aktuális gyűjtői trend is: vannak dolgok, amikhez eleinte nagyon olcsón lehetett hozzájutni, de minél többen kezdenek adott témában gyűjteni, annál jobban elszaladhatnak az árak. A becsértékek meghatározásához nincs kizárólagos szabály, ti. minden értékesítő úgy áraz, amennyiért a meglévő vásárló közönsége körében el tudja adni az adott tárgyat… Tehát minden relatív.
De a két a világháború közötti orosz porcelánokat mindenesetre, érdemes gyűjteni. Már ha van rá pénz. Már a nyolcvanas-kilencvenes években is egy-egy darabért 40-50.000 $-t kértek.[15] Tehát, mivel kevés van belőle, alapos anyagi fedezetre van szükség a gyűjtésükhöz. Nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb orosz porcelángyűjtemény tulajdonosa a Ferrari egyik vezérigazgatója.
Magyarországon én egyetlen avantgárd orosz porcelánt találtam árverési tételként. A Belvedere Szalon 2012-ben egy Kandinskij Fehéren II. c. képével díszített tányért kínálta eladásra. Az alján látható jelzések alapján a tányér még a cári időkben készült, és 1923-ban, a festés idején került rá az állami (szovjet) manufaktúra jelzése. A kikiáltási ár 480.000 Ft volt.[16]
Ha olcsóbban akarunk hozzájutni, akkor nem marad más hátra, el kell menni Oroszországba… A nyugati árak töredékéért lehet hozzájutni egy-egy darabhoz, viszont a helyzetet az is nehezíti, hogy az orosz műkincspiac még nem igazán épült ki.[17]
A bomlófélben lévő Szovjetunió végnapjaiban már fellendülőben volt a kereslet a két világháború közti porcelánok után. Ezzel egy időben sokan el is kezdték őket hamisítani. Az eredetiség megállapításához némi támpontot adhat az, hogy sokszor festetlen, a korabeli orosz porcelánoknál jobb minőségű japán porcelánalapra festették a hamisítók a mintákat. Ha szerencsénk van, a tányér alja ad némi fogódzót a hamisítványok kiszűréséhez.[18]
Én azt hiszem, mindenki nézzen körül először a saját környezetében. Nagyon kevés az esély arra, hogy a dédi tálalójából egy eredeti Malevics kerül ki, de azért egy-egy kelet-ukrán sarló-kalapácsos tányérhoz még lehet szerencsénk. Figyeljük a tálak alját! :)
[1] Az aukción többek között a korszak legnevesebb külföldi alkotói mellett Csáky József, Moholy Nagy László, Brauer Marcel, Forbát Alfréd, Kassák Lajos és Kádár Béla alkotásait is megvásárolhatóak voltak. Russian and European Avant-Garde Art and Literature: 1905-1930. U. S. A. 1979. Danbury Printing & Litho. 98 sztl. lev.
[2] A gyár 1887-ben kezdte meg működését, a gyártás 2006-ban állt le. Leginkább lakossági porcelánt állítottak elő, a „fénykorszak” a második világháborútól a nyolcvanas évek végéig tartott.
[3] P. Brestyánszky Ilona: A kerámia és a porcelán története. (A borítón: Ismerjük meg a kerámiát.) Bp. 1966. Gondolat. 204 l.
[4] https://www.apollo-magazine.com/the-art-of-putting-soviet-propaganda-on-porcelain-plates/
[5] Porcelántervező művészek: Vasily Kuznetsov, Natalia Danko, Rudolph Wilde, Mikhail Adamovich, Zinaida Kobyletskaya, Maria Lebedeva, Nathan Altman, Mstislav Dobuzhinsky, Vasily Tatlin, Kuzma Petrov-Vodkin, Pavel Kuznetsov, Boris Kustodiev, Alexander Matveyev, Nikolai Andreyev, Alexandra Shchekotikhina-Pototskaya. https://www.hermitagemuseum.org/wps/portal/hermitage/explore/collections/master/sub/1252763710/?lng=
[6] https://www.apollo-magazine.com/the-art-of-putting-soviet-propaganda-on-porcelain-plates/
[7] https://www.apollo-magazine.com/the-art-of-putting-soviet-propaganda-on-porcelain-plates/
[8] https://www.apollo-magazine.com/the-art-of-putting-soviet-propaganda-on-porcelain-plates/
[9] https://www.apollo-magazine.com/the-art-of-putting-soviet-propaganda-on-porcelain-plates/
[10] https://www.apollo-magazine.com/the-art-of-putting-soviet-propaganda-on-porcelain-plates/
[11] https://de.wikipedia.org/wiki/Natalja_Jakowlewna_Danko
[12] https://www.apollo-magazine.com/the-art-of-putting-soviet-propaganda-on-porcelain-plates/
[13] https://de.wikipedia.org/wiki/Natalja_Jakowlewna_Danko
[14] P. Brestyánszky Ilona: A kerámia és a porcelán története. (A borítón: Ismerjük meg a kerámiát.) Bp. 1966. Gondolat. 204 l.
[15] http://russkiymir.ru/en/publications/198986/
[16] https://axioart.com/tetel/tanyer-kandinskij-feheren-ii-c-kepevel_1243822?search=szentp%C3%A9terv%C3%A1r+porcel%C3%A1n
[17] http://russkiymir.ru/en/publications/198986/
[18] http://russkiymir.ru/en/publications/198986/
