Tegye fel a kezét az, aki nem akart még régi (azaz nagyon régi), ismeretlen házban téblábolni, fiókokat kihuzigálni és mindenféle furcsa, érdekes tárgy között bogarászni!

Még ha a fentiek csak keveseknek is adatik meg, az élmény talán pótolható azok számára, akiket valóban hajt a vadászszenvedély. Tudniillik: a napokban egy porcelánokból, régi játékokból, üvegekből és persze sok-sok antik könyvből álló gyűjtemény darabjai kerülnek árverésre Budapesten. Az eseményt a Portobello Aukciósház szervezi április 10. és 11-én.

De most nézzük, mit kínál az árverés kizárólag a kerámiák, porcelánok terén.

Meissen, Altwien, Schlaggenwald, Herend… A tárgyak legjava ezekről a helyekről származik.

Meissen. Itt most nem az 1710-ben megalapított, Böttger-féle Vöröskőedény- és Fehérporcelánmanufaktúra termékeire kell gondolnunk. 1872-ben ugyanis létrejött a Meisseni Kályhacsempe- és Porcelángyár, mely kályhák és csempék előállítása mellett háztartási porcelánt is gyártott. Legismertebb mintája az ún. hagymaminta volt, melyből az árverésre is kerül néhány darab.[1]

Altwien. A hagyatékban található Altwien porcelánok főként mázalatti kobaltkék festéssel díszítettek. Tudnunk kell: ezek a porcelánok - még akkor is, ha virágos díszítésről van szó - a legegyszerűbb, lakosság számára készült termékek közé tartoztak.[2] Ez a visszafogott minta Magyarországot tekintve viszont több szempontból is jelentős szerepet játszott.

Tekintve, hogy a Habsburg Birodalomban hosszú ideig kizárólag a bécsi gyár gyárthatott porcelánt, az üzem fennállása alatt porcelános ládák ezrei érkeztek Magyarországra. A feltörekvő polgárság számára egy évszázadon át többek között ezek a kobaltkék mintájú termékek jelentették az egyetlen lehetőséget arra, hogy a lakosság valóban jó minőségű porcelánhoz juthasson.[3]

Az 1840-es években Herend mintáira is jelentős hatást fejtett ki ez a máz alatti kobaltkék, vonalas díszítés, melyet a szakirodalom „Ranftl Muster” néven ismer és ami az aukción szereplő több Altwien porcelánon is megfigyelhető.[4] A „Ranftl Muster” hatása az Iparművészeti Múzeumban őrzött herendi cukortartón is tetten érhető: http://gyujtemeny.imm.hu/gyujtemeny/cukortarto-fedellel-un-wiener-ranftl-dekorral/13400

Az Altwien porcelánok fenékjegyei alapján viszonylag egyszerű megállapítani a tárgy készítésének idejét. A gyár termékeinek rendszeres jelzése az Ausztria címerének egyszerűsítéséből származó mázalatti pajzzsal 1744 és 1749 között vette kezdetét[5], azt megelőzően a tárgyak javarésze jelöletlen volt[6]. 1827 után a termékeken már csak vaknyomásos pajzsot használtak.[7]

Akinek a tárgy készítési idejének meghatározására ez nem lenne elég, annak van egy jó hírem: 1783-tól a mázba évszámot is nyomtak (1799-ben még csak „99” szerepelt, azt követően a jelölés már az évszázad számjegyével háromjegyűre bővült).[8]

A fejlődő keménycserépipar és az olcsóbb cseh porcelán által támasztott verseny azonban egyre súlyosabban érintette Bécset, melyen már az árleszállítások sem segítettek. A termelés veszteségessé vált, míg végül 1866-ban a császár a gyár bezárása mellett döntött.[9]

Schlaggenwald. A cseh gyár 1789-es alapításához az ötletet a Karlsbad melletti Zettlitzen talált jó minőségű kaolin adta. Bár Bécs eleinte fanyalogva fogadta az itt gyártott termékeket, azokat csak „Steingutmasse”-nak azaz fazekasmunkának értékelte, a cseh gyár nem sokára mégis szép pályát futott be. A kezdeti darabok valóban nehézkesek voltak, de 1808-tól már minőségüket és esztétikai értéküket tekintve a schlaggenwaldi porcelánokban már nem volt kivetni való. (Valószínűleg ebből a korai időszakból származik az árverés egyik virágos mintájú kannája is.)

Schlaggenwald porcelán kanna a 19. század elejéről. Kézzel festett. Jelzés nélkül. Tételszám: 1188. (Kép: Portobello.)

A gyár többszörös tulajdonosváltás után 1847-ben teljes mértékben a Haas család tulajdonába került. 1867-ben Johann Czjzek is társtulajdonos lett, innentől kezdve pedig az 1945-ig gyártott termékek a Haas és Czjzek nevet viselték.[10] A huszadik század első felében gyártott Haas és Czjzek porcelánokból több kínáló tál is szerepel az árverésen.

És Herend. De most nem a megszokott Viktória és Apponyi mintára gondoljunk… A manufaktúra Fischer Mór igazgatása alatt, 1842-ben szerezte meg első kitűntetését az Első Magyar Iparmű kiállításon.[11] Ugyanebből az évből származik az aukcióra bocsátott két (egyforma) tányér is, azzal az „apró rózsa” mintával, ami később a bécsi udvar és a herendi gyár császárvárosi lerakatának egyik legkedveltebb dekorációja lett.[12] Egy szokatlan mintájú csésze is árverezésre kerül Fischer utódainak időszakából, az 1890-es évekből.

A gyűjtő figyelemmel kísérte a további európai városok porcelángyártását is. Több mint bájos, copf hangulatú francia teás és kávéskészletek (Sarreguiman), csodálatos kobaltkék angol tányérkészlet (Doulton – Watteau minta), és német gót betűs kerámia fali tálak, valamint francia Quimper fazekas termékek is az árverésre kerülő gyűjtemény részét képezték.

Aki gyűjt, annak érdemes megnézni a kínálatot. És nem csak azért, mert kivételesen jó anyagról van szó, hanem azért is, mert a bemutatón ezeket a darabokat ki lehet kérni, kézbe lehet venni, meg lehet nézni. Utána pedig indulhat a vadászat…

(Jó hír: a tételek kikiáltási ára igazán baráti…)

Az árverés részleteiről, illetve a letölthető katalógusról hamarosan az https://axioart.com/ honlapon, ill. az aukciósház oldalán (http://www.porto-bello.hu) található további információ.

[1] Katona Imre: Porcelánlexikon. Az európai porceláműhelyek, porcelánmanufaktúrák, porcelángyárak és porcelánjegyek enciklopédiája. Bp. 1999. Gesta. 433 l.

[2] Tasnádiné Marik Klára: A bécsi porcelán. Bp. 1971. Corvina. (Gyoma,) Kner Ny. 14 l.

[3] Tasnádiné Marik Klára: i. m. 5 l.

[4] Katona Imre: A magyar kerámia és porcelán. (Képzőművészeti zsebkönyvtár.) Bp. 1978. Képzőművészeti Alap. 222 l. Illetve lásd: http://gyujtemeny.imm.hu/gyujtemeny/cukortarto-fedellel-un-wiener-ranftl-dekorral/13400

[5] Tasnádiné Marik Klára: i. m. 34 l.

[6] Tasnádiné Marik Klára: i. m. 34-35 l.

[7] Tasnádiné Marik Klára: i. m. 34-35 l.

[8] Tasnádiné Marik Klára: i. m. 36 l. Megjegyzés: De azért ne legyünk naívak! Évszám ide vagy oda: még így sem teljesen biztos a gyártás dátuma, hiszen tekintve, hogy a jelzést az égetés előtt nyomták a masszába, az évszám csak a forma gyártásáról tanúskodhat hitelt érdemlően.

[9] Tasnádiné Marik Klára: i. m. 22-23 l.

[10] Katona Imre: Porcelánlexikon. Az európai porceláműhelyek, porcelánmanufaktúrák, porcelángyárak és porcelánjegyek enciklopédiája. Bp. 1999. Gesta. 454-455 l.

[11] P. Brestyánszky Ilona: Ismerjük meg a kerámiát. A kerámia és a porcelán története. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Bp. 1976. Gondolat. 282 l.

[12] P. Brestyánszky Ilona: i. m. 282 l.