A szokatlan kerámiákat szeretem. A viszonylag régieket, a vagányokat, a meghökkentőeket, a foltosakat, a pamacsoltakat, a repedteket, a titokzatosakat és a vibrálókat. Időben pedig azokat, amik az elmúlt hatvan évben iparművészek tervei nyomán a nagyszüleink, szüleink életét kísérték végig. Mielőtt két éve a kisfiam megszületett, egy kis aukciós házban dolgoztam. Mindenféle dolog került a kezembe: könyv, kézirat, tárgy. A dolgom az volt, hogy az éppen aktuális árverés katalógusához utánuk nézzek, leírjam őket. Rengeteget lehetett itt tanulni, de mégis, folyamatosan azt éreztem – teljesen megalapozottan –, hogy nem tudok eleget. Ezt a blogot azért indítottam, hogy akár triviálisnak tűnő, nagyon is hétköznapi tárgyakról többet megtudjak, ugyanakkor legyen egy fórum, ami másnak is hasznos. A fiam már két éves, nem kell mellette ülnöm a délutáni alvási időben. Ilyenkor ülök le a konyhában egy kávé mellé vallatni a gépemet és az internetet olyan tárgyak után, amik furcsák, szokatlanok, vagányok, nagyon retrók és amikről most tévesen azt hisszük, hogy csekély a művészeti értékük.
Kapcsolat:
regikeramiak@gmail.com
Egyetemi kollégium. Nem most, hanem lassan tíz éve. Az egyik szobatársam Bizottság számokat emleget. Kisgyerek korában ő ezeket hallgatta (ti. neki OLYAN haladó szülei voltak, akik fiatalon ILYEN haladó koncertekre jártak). Megtudja, hogy szentendrei vagyok. Úton van a számomra ciki kérdés: hogy…