A szokatlan kerámiákat szeretem. A viszonylag régieket, a vagányokat, a meghökkentőeket, a foltosakat, a pamacsoltakat, a repedteket, a titokzatosakat és a vibrálókat. Időben pedig azokat, amik az elmúlt hatvan évben iparművészek tervei nyomán a nagyszüleink, szüleink életét kísérték végig. Mielőtt két éve a kisfiam megszületett, egy kis aukciós házban dolgoztam. Mindenféle dolog került a kezembe: könyv, kézirat, tárgy. A dolgom az volt, hogy az éppen aktuális árverés katalógusához utánuk nézzek, leírjam őket. Rengeteget lehetett itt tanulni, de mégis, folyamatosan azt éreztem – teljesen megalapozottan –, hogy nem tudok eleget. Ezt a blogot azért indítottam, hogy akár triviálisnak tűnő, nagyon is hétköznapi tárgyakról többet megtudjak, ugyanakkor legyen egy fórum, ami másnak is hasznos. A fiam már két éves, nem kell mellette ülnöm a délutáni alvási időben. Ilyenkor ülök le a konyhában egy kávé mellé vallatni a gépemet és az internetet olyan tárgyak után, amik furcsák, szokatlanok, vagányok, nagyon retrók és amikről most tévesen azt hisszük, hogy csekély a művészeti értékük.
Kapcsolat:
regikeramiak@gmail.com
A téma iránti érdeklődésem valahol a tavalyi, Magyar Nemzeti Galériában bemutatott, igen jó avantgárd kiállítástól eredeztethető. Ezek után még idén kezembe akadt a New York-i Sotheby 1979-es aukciós katalógusa, mely az orosz és európai avantgárd művészeti élet alkotásait kínálta eladásra.[1] A…