Amit mindig is tudni akartál a herendi porcelánfestőkről I.

zoba.jpgGyümölcs tál Zoba-dekorral. Fotó: https://www.herendexperts.com

A művészettörténészek, történészek sokszor morzsolnak el egy könnycseppet amiatt, hogy mi mindent nem tudnak többé kideríteni. Rengeteg történet marad titok, hiszen leégett a levéltár, elöntötte az irattárat a szennyvíz, szőrén-szálán eltűnt a dokumentáció és egyébként is: mindenki meghalt már.

Míg a szakma sokszor – egyébként abszolút indokoltan – távoli korokkal van elfoglalva, a jelenben élő alkotó emberek (legyen az művész, vagy bármilyen mesterember) csak teszi a dolgát és senki nem kérdez tőle semmit. Aztán amikor az illető már nincs köztünk, akkor megint a fejünkhöz kapunk, hogy ajjaj!! Egy csomó mindent megint nem tudunk már megkérdezni.

A Facebook-on Porcelán és kerámia figurák kedvelői néven van egy zárt, gyűjtőkből álló csoport. A családom egy része porcelánfestő. Adott volt tehát a lehetőség, hogy állítsuk meg a fenti folyamatot és kérdezzünk addig, amíg van kit kérdezni.

Ti gyűjtők kérdeztetek, a család pedig válaszolt. Az interjú során így kiderült, hogy a legegyszerűbb kérdés is olyan izgalmas dolgokat hoz a felszínre, amire mi érdeklődők talán nem is gondolhattunk.

Kedves gyűjtők és érdeklődők! Jó okulást és szórakozást kívánok a CSALÁD herendi ága nevében a most következő interjúhoz!

Technikai információ: Mivel rengeteg kérdés érkezett, a felvett interjú majdnem két óra lett, ezért kénytelen vagyok az anyagot két részletben közölni. Az első részben arról lesz szó, hogy hogyan lesz valaki porcelánfestő/aranyozó, milyen formában zajlik a képzés, és hogy néz ki a gyárban a festői hierarchia. A válaszoknál azok a részek, amik nem dőlt betűkkel vannak szedve, a herendi manufaktúrában aranyozóként dolgozó apósomat jelölik, aki 1970-től a kétezres évek elejéig dolgozott a cégnél. Anyósom a hetvenes évek második felétől dolgozott porcelánfestőként a manufaktúrában és idén kezdte meg a nyugdíjasok gondtalannak gondolt életét. Az ő válaszai dőlt betűvel jelennek meg. 

Tehát: anyósom = dőlt betű. Apósom = nem dőlt betű. 

egybe_1.JPG

Viktória-, Rothschild- és Apponyi-dekor. Fotó: herend.com

Miért lettél aranyozó? Ahhoz, hogy bekerülj az iskolába, milyen feltételeknek kellett megfelelned?

Ahhoz rajzolni kellett. De nem szerettem rajzolni. A felvételi olyan volt, hogy egy kockára feltettek egy drapériát, arra egy vázát és azt kellett lerajzolni. Az árnyékhatást, mindent meg kellett csinálni. Aztán volt egy zsűri, aki elbírálta. Felvettek akkoriban 30 embert, a legjobb 30 rajzot kiválasztották és azokat felvették.

Volt túljelentkezés?

Ötszörös, hatszoros túljelentkezés volt akkoriban. Akkoriban ezzel a munkával lehetett keresni. A porcelánfestő szakma akkoriban az egyik legjobban fizető pálya volt a környéken. Ebben az időszakban még lehetett pluszmunkát vállalni, volt ez a GMK-szerűség, meg minden. Ezzel aztán a rendes bérnek a többszörösét lehetett megkeresni. Ezért volt vonzó.

Hogy hívták a szakmunkás iskolát?

Derkovits Gyula Művészeti Porcelánipari Szakmunkásképző Intézet. A rendszerváltás után keresztelték át Fischer Mór Porcelánipari Szakiskolának.

Hány évig tartott a szakmunkás iskola?

Nekünk 3 évig tartott.

festo.jpgHerendi porcelánfestő munka közben. Urbán Tamás fotója 1974-ből. http://fortepan.hu

Mit tanultatok?

Mindent, amit más iskolában is. De emellett voltak persze szakismereti tárgyak a porcelánkészítésről, anyagismeret, stb. Emellett volt szakrajz is, ahol mondták, hogy hozz be egy vázát, gyümölcsöt, vagy falevelet és azt kellett lerajzolni. De nem csak lerajzolni, hanem le is kellett festeni.

Miért és hogyan lettél porcelánfestő?

Én nem a porcelánfestő szakiskolában kezdtem, hanem az egészségügyi pályára készültem, de apukám nagyon nem örült ennek. Végül én is átgondoltam, hogy ott több műszakban kell dolgozni, az nem egy könnyű munka, emellett megismerkedtem a férjemmel. Úgy voltam vele, hogy mégis csak herendi, meg itt dolgozik a gyárban, ezért úgy döntöttem, hogy itt szeretnék dolgozni. Itt 16 éves kortól lehetett dolgozni, ha valaki nem a szakiskolában akart kezdeni. Én jelentkeztem (betanított) festőnek.

Hogyan zajlott a szakiskolát nem végzett, betanított festők képzése?

Akkor nem volt semmi felvételi a betanított festőknél, hanem egy hónap próbaidő volt a tanműhelyben. Ott megfeleltem és onnantól itt maradtam. Egy évig kellett ilyen tanulóként részt venni. De ott nem kellett iskolába járni, hanem csak a gyakorlati része volt, de nem kellett annyifélét megtanulni, hanem csak az Apponyit és a VBO-t (Viktória-mintát). És amiből egy év után nagyobb megrendelés volt, oda tették az ilyen betanított festőket. Én így kerültem az Apponyi festészetre.

vh-allat.jpg

Ezt a cicust szántam a yorki kastélyunkba. VH-dekorral festett tigris. Fotó: http://store.herend.at/tiger-vh-platinum-herend

Ott dolgoztam egy évig. Közben férjhez mentem, elmentem három évre gyesre, majd visszamentem ide az Apponyi festészetre. Alig egy év után lehetőség volt arra, hogy VH-t (ismertebb nevén pikkelyes mintát) lehessen tanulni, erre lehetett jelentkezni. Ekkor kezdett beindulni ez a VH rendelés. Régen ebből csak két-három festő volt, mert nem volt annyi megrendelés. De egyre több megrendelés volt Amerikában és toborozni kellett rá a festőket.

Az első turnusba bekerültem. Ott is volt egy hónap próbaidő. Ha valaki ezalatt megfelelt, akkor ott maradhatott. Ezt én jobban szerettem csinálni, mint az Apponyit. Minél többet csináltam, annál jobban tetszett. Én ezt nagyon szerettem csinálni. A kilencvenes évek környékén pedig lehetőség volt arra, hogy munka mellett a szakmunkás iskolát is elvégezzem. Ott is volt felvételi, így kerültem az iskolába. Az két éves volt. Délutánonként kellett oktatásra járni. Volt elméleti oktatás, rajzóra, festés stb. Két év után volt a vizsga. Sok mintát megtanultunk, de nyilván nem annyit, mint akik nappalin végezték a sulit. Én ott maradtam a VH-n, mert abból volt nagy kereslet, meg én szerettem is csinálni, nem is szerettem volna mást csinálni. Változatosak voltak a formák, nem volt unalmas.

Erre a szakmunkás vizsgára ezt a Waldstein Rose mintájú süteményes készletet festetted, ugye?

Nem. A Waldstein-t munkamódszeren csináltam. A szakmunkás iskola előtt. Lehetett jelentkezni, hogy most ezt lehet tanulni.

wr_kozeli.jpg

Anyósom által festett, Waldstein Rose-dekorú süteményes készlet egy darabja. Fotó: saját.  

Mikor dőlt el, hogy Te nem festő, hanem aranyozó leszel?

A szakmunkásvizsga után.

Huh, addigra már minden mintát meg tudtál festeni… 

A második év végén volt egy kiválasztás, hogy kiből lesz „kínai-festő”, vagy „figura-festő”.

Kik azok a kínai festők?

Ők a kínai mintákat festik. Az egy külön kategória. Más festék, más minden… Mi voltunk mondjuk 30-an, abból 2, maximum 3 ment kínai-festőnek. (A második év végén) szóltak, hogy ki érez ahhoz kedvet? És akkor jelentkeztek. A jelentkezők közül pedig kiválasztották azt, hogy, hogy kit vesznek fel oda. Ezek az emberek aztán rögtön felkerültek a műhelybe és az ottani mesterek tanították be őket. Ők már akkor nem velünk voltak. Amikor mi letettük a szakmunkás vizsgát, volt egy hónap, hogy kipihenjük magunkat, aztán bementünk a gyárba és ott már akkor gondolom a képességek alapján, szétosztottak minket, hogy ki hová megy dolgozni. Aszerint, hogy gyümölcsfestőnek, Rothschild-festőnek hány ember szükséges. Megvolt az, hogy aranyozóra van szükség… Az aranyozóknál talán volt valamiféle fizikai szempont, hogy nagyobb darabokat kell emelgetni… Mi fiúk abban az évben négyen végeztünk, mi mind a négyen mentünk aranyozónak. Nem tudjuk, hogy pontosan milyen szempont döntött, de főként fiúk voltak az aranyozók.

miramare.jpg

Gyümölcstál a kínaizáló Miramare-dekkoral. Fotó: https://www.herendexperts.com

Te ezt bántad?

Nem bántam meg. Akkor egy kicsit húzódzkodtam tőle, ti. Rothschild-festő szerettem volna lenni, de később aztán nem bántam meg, mivel az aranyozók jobban tudtak keresni. A norma jobb volt, meg begyakoroltam és megszerettem. Egyszerűbb volt csinálni és mivel teljesítménybérben voltunk, jobban lehetett hajtani.

Hogyan lett valakiből mesterfestő?

Ezt csak hallomásból tudom. Valakinek kiemelkedőnek kellett lennie, nagyon szépen kellett festenie. Évente, vagy milyen időközönként volt egy ilyen, hogy valaki jelentkezett, hogy mestervizsgát tegyen. Azt nem tudom, hogy neki kellett kitalálnia egy mintát, de kellett egy ún. mesterművet csinálnia.  Ezt aztán egy bizottság elbírálta, hogy átment-e a vizsgán. De attól még, hogy valaki letette a mestervizsgát, az még nem azt jelentette, hogy el lett különítve… Lehet, hogy ezután is a régi mintákat festették tovább, ez nem jelentette azt, hogy ő most automatikusan bekerül a Művészházba.

Mi az a Művészház?

Művészháznak hívtuk azt, ahová tették az ilyen rendkívüli kézügyességű festőket. Akik egyedi darabokat festettek. Ők már nem ilyen „sima” mintákat festettek, hanem például a brunei szultán rendelt egy perzsamintás vázát, vagy készletet és az akkor egyedi volt. Vagy volt olyan, hogy valaki rendelt egy tányérra, vagy egy vázára egy tájképet. Ők pedig azt ráfestették. Vagy egy portrét.

Tehát nem volt egy meglévő minta, amit csak le kellett másolni?

Voltak meglévők is, de voltak egyedi rendelések, pl. a brunei szultán a palotájáról küldött egy képet, hogy egy másfél méteres vázára (amilyen a Parlamentben is van) fessék rá a palotáját.

A művészfestők nem attól voltak művészfestők, hogy ők nem másoltak, csak nem mindenki tudta ezeket az egyedi mintákat lemásolni. Lehet, hogy egy egyszerűbb festő is meg tudta volna csinálni, csak ahhoz sokat kellett volna gyakorolnia. De voltak ezek a művészfestők és ők azonnal le tudták ezeket másolni. És ettől voltak ők művészfestők.

A Művészházban aranyozók is dolgoztak?

Nem… Akik ott dolgoztak, azok mindent meg tudtak oldani. Még az aranyozást is. Nem tudtak olyan mondani nekik, amit ne tudtak volna megcsinálni.

Folytatjuk…

De aki bírja még, nézze meg a Legendás állatok és megfigyelésük c. film ajánlóját. 1:53 perckor éppen egy Apponyi teáskannával mentik meg benne a világot... 

Címkék: Herend