Herendi harmadosztályú porcelánok

Van az úgy, hogy valamit nagyon szeretnél. Mindent megteszel érte és a körülmények is tökéletesnek tűnnek. De Te mégsem kapod meg azt a valamit. Próbálod ismét és megint. De a vége mégis újra és újra ugyanaz. Évekig küzdesz érte. Az is lehet, hogy közben sokat sírsz és nyavalyogsz a barátaidnak. És amikor már úgy érzed, hogy nincs tovább, egy nyomorúságos péntek este egyedül iszol meg egy üveg bort.

De ott van az ellenkezője is. Egyszer véletlenül hangosan kimondasz egy elérhetetlennek tűnő vágyat. A leglehetetlenebbet és a legszemtelenebbet. Majd nem sokkal később azt veszed észre, hogy már meg is kaptad, amit akartál.

Velem mindkét eset megtörtént.

19 éves voltam, amikor egy nem túl izgalmasnak ígérkező családi nyaraláson megnéztük a herendi porcelánmanufaktúra múzeumát. A látottak és néhány flancos vízió hatására végül kijelentettem, hogy igen: nekem egy komplett garnitúra Herendi étkészletem lesz. Drága anyukám erre megkérdezte, hogy ezt mégis hogy gondoltam? Észnél vagyok? Ez iszonyú drága! De a válasz akkor már a kései kamaszkor pimaszságával a zsebemben lapult: Hát hozzámegyek egy herendihez!

Hét év múlva úgy is tettem. De ekkor már (szerencsére) a porcelánok iránti vonzalomnál komolyabb érzelmek hatására hagytam bekötni a fejem. Hittem volna ezt 19 évesen? Dehogy!

A most következő történet arról szól, hogy néha a szegény ember is kifoghatja az aranyhalat.  A „narrátor” a herendi manufaktúrában aranyozóként dolgozó apósom lesz, aki felvilágosít minket arról, hogy mit kell tudni a herendi harmadosztályú porcelánról, hogy miért maradt fehér a fehér áru, ill. megosztja velünk azt is, hogy a hétköznapok hőse hogyan juthatott elérhető áron herendi porcelánhoz.  

feher_aru.jpg

Festetlen teáskészlet. (Fehér áru.) Kép: saját. 

Mettől meddig volt harmadosztályú porcelán Herenden?

Amikor én dolgoztam, tehát a hetvenes évektől kezdve, akkor mindig is volt. Abban az időben a művezetők, sőt a festők is, ők maguk kitaláltak egy mintát… az legyen harmadosztályú, vagy első osztályú, azt egy bizottság jóváhagyta és akkor mehetett a termelésbe. És akkor ebből a harmadosztályú mintából, nem tudnám megmondani, de legalább tízféle volt.

De lehet, hogy több is, nem?

Elképzelhető. De azért mondom, hogy tíz, mert ennyi biztosan ment abban az időben.

Az első osztályú porcelánokból mindig többet gyártott a gyár, mint harmadosztályúból?

Igen. Azért, mert harmadosztályút exportra nem ajánlottak. A harmadosztályút a belföldi kisembereknek gyártották, mert az annyira olcsó volt, hogy azt egy átlagos dolgozó is meg tudta venni.

Harmadosztályú termékhez hogyan lehetett hozzájutni? Lementél a mintaboltba és megvetted?

Úgy is lehetett, de ez úgy volt, hogy volt rá kapacitás, tehát nem volt annyi rendelés és akkor úgy mondták, hogy „Belker Raktár” számára. Hogy a festőnek legyen munkája, volt a gyár padlásán úgymond „elfekvő” porcelán, azaz fehér áru. Amikor volt rá festő, meg megfelelő kapacitás, megfestették és a belföldi boltokban elosztották. Bárki mehetett a boltba és megvehette.

Ezek a vételek mennyire mentek pult alól?

Nem, nem a pult alól mentek!! Kirakták a polcra. Abban az időben viszont már voltak olyan emberek, akik tudták, hogy melyik napon viszik ki a porcelánt a boltba. Olyan volt, hogy nyitás előtt, amikor mi mentünk dolgozni (pedig nyolc órakor nyitott a bolt), mi ugye fél hatkor mentünk dolgozni, már ott álltak az emberek, hogy az elsők között be tudjanak menni és felvásárolták a fehér árut, vagy a harmadosztályú mintájú porcelánt. Megvették és olyan helyeken, ahol nem lehetett ehhez hozzájutni, ők haszonnal továbbadták. Volt, hogy ebből külföldre is került ki. De ugyanez volt a fehér áruval is. Tehát a figurákkal is. Vitték, mint a cukrot!

Amikor Te ott dolgoztál, a porcelánok aljára írtak olyat, hogy „Tertia”?

Nem akkor csak azt a két ecsetet rányomták.

kis_markajel.jpg

A fenti márkajelzés a másodosztályú (kisebb hibás), ill. harmadosztályú termékek jelölésére szolgált, melyek nagyrészt az 1970-es-80-as években készültek. (Herendi Porcelánmanufaktúra szíves közlése 2017. január 6-án és február 9-én.) Fotó: saját. 

tertia_minosegbesorolas.jpg

tertia_cseszek.jpg

 

 

 

 

 

Tertia, azaz harmadosztályú minőségjel a Herendi Porcelánmanufaktúrából. Maga a porcelán a II. világháború előtt készülhetett. Kép: saját. 

 

Akkor ez a harmadosztályúnak a régi jele?

Lehet. Ilyet nem írtak rá semmit. Amikor én dolgoztam a harmadosztályúra nem írtak rá se festőszámot, se formaszámot, csak rá lett nyomva ez a pecsét. (…) Emlékszem, hogy a rendszerváltás környékén megszűnt a harmadosztályú minta és a harmadosztályú fehérárut is összezúzták. De volt olyan is a rendszerváltás környékén, hogy a dolgozóknak adtak egy bónt valamekkora értékben és lehetett venni fehér porcelánt. És az is úgy műkötött, hogy ami a gyár padlásán volt, azt lesöpörték, levitték egy helyiségbe és megvolt, hogy melyik nap ki mehetett oda vásárolni. Odamentél és válogattál. Ez egy darabig ment, de sokan ezzel is elkezdtek visszaélni. Voltak úgymond „bukott festők”, akik felvásárolták ezeket a fehérárukat és otthon megfestették és a házi porcelánégető kemencében kiégették. Csak sokan azon buktak el, hogy annyira „önteltek” voltak, hogy bár ők tudták volna egy az egyben lekoppintani azt a herendi porcelánmintát, de ők mégis változtattak rajta egy kicsit. Színekben és a mintákban is. Elvitték a bizományi boltokba és eladták. Még külföldre is került ilyen! Amerikába! Ha jól tudom, nem is bizományba, hanem rendes boltba. Rendőrségi ügy is lett belőle.

hamisitas.jpg

Eredeti és hamisított Herendi porcelánok összehasonlítása. A bal fölső képen az 1991-től kezdve az elsőosztályú porcelánokon használt jelzésrendszer látható. A Matyó Madonnák esetében a hamisított, jobb szélső darab színei halványabbak, a mellény elején látható minta nem egyezik meg a manufaktúrában használttal, a glóriát sárga szín helyett arannyal festették ki. Az SN (Siang Noir) kagylótálokon a jobb oldalin látható dekor meg sem közelíti az eredeti mintáét. Kép forrása: Éves jelentés. 1997. (Herend, 1997. A Herendi Porcelánmanufaktúra kiadványa.) 14. l. 

Mikor lett vége a harmadosztályú és a festetlen porcelán árusításának?

A rendszerváltás után sokan elkezdtek a harmadosztályú és a festetlen porcelánnal üzletelni, visszaélni úgy, hogy maguk megfestették, hamisították őket és akkor az igazgató a fehérárut egy tollvonással megszűntette. Nem lehetett kivinni, össze kellett törni. Azért szűntette meg a harmadosztályút, mert jöttek a japán, meg külföldi rendelők, akik láttak ilyen termékeket. Ezek a vevők kérdezték: „Ez is Herendi? Nem úgy néz ki, mint egy Herendi…” Lenézték, mert ez nem a Herendi imidzsének megfelelő minta volt. És akkor vége, megszűntették a harmadosztályú termékeket. Onnantól csak minőségi fehér áru, minőségi első osztályú minta mehet. Ezzel párhuzamosan megemelték 50%-al az első osztályú áru árát, így ezután még inkább nem tudta megvenni egy átlagember ezeket a porcelánokat.

Az a MAP készlet, amit még anyukádék vettek, azt annak idején megrendelték, vagy eleve ott volt a boltban?

map.jpg

A képen látható dekor neve MAP. A mintát az 1960-as évek végétől 1995-ig festették, a harmadosztályú (viszonylag egyszerű, alacsony árfekvésű) dekorok egyike volt. Az ebbe a kategóriába tartozó dekorok tervezője és a tervezés éve nem került feljegyzésre. (Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. szíves közlése 2017. február 9-én.) Kép: saját. 

Ott volt a boltban! Édesapám akkor az anyagraktárban dolgozott, egy másik rokonunk meg a belker raktárban volt. Volt egy kis pénzük anyáméknak, akkor már megvolt az építkezés. Édesanyám unokatestvére ott volt a belker raktárban. Apám meg az anyagraktárban. Volt ilyen-olyan áru, aminek úgymond nem volt gazdája, vagy leértékelték és kiselejtezték az első osztályú áruból és akkor mondta, hogy gyere, nézd meg, nem kell-e valami? Apám kiválasztott néhányat, azokat nevesítették, kiküldték a porcelánboltba és így meg tudta venni. Ez a hatvanas évek végén, a hetvenes évek első felében volt.

A MAP-ot mikor vettétek?

A hetvenes évek elején. Ugye mi ’68-ban kezdtünk építkezni és utána kezdték el venni a szüleim a porcelánokat.

És egyszer sem használtátok?

Nem. A nyolcvanas években már nem nagyon vásároltak, mert akkor már nagyon felment a porcelán ára és ez a rokon is nyugdíjas lett.

Sok embernek volt ilyen MAP dekorral festett készlete? Itt a környéken vették ezeket, vagy máshol is hozzá lehetett jutni?

Itt a környéken is meg vittek belőle Pestre is. Meg voltak sokan olyanok, akik itt a gyárban dolgoztak és főleg karácsony előtt sokan ajándéknak vásárolták a rokonoknak. Tudta, hogy a rokona, főleg ha több száz kilométerre lakik innen, hogy az szereti. A Herendi mindig is ilyen fenomenális dolognak, nagy értéknek számított. A mi szemünkben ez nem volt olyan nagy érték, mert mi benne voltunk.  

vrh.jpg VRH (Vieille Rose de Herend, azaz régi herendi rózsa) nevű dekor. A mintát valamikor az 1860-as években tervezték és a Habsburg család egyik kedvelt porcelándíszítő eleme volt. Kép forrása: Herendi Porcelánmanufaktúra által kiadott szórólap.)

Ez a minta nagyon hasonlít a mi Tertia jelzésű csészéinkhez. Erről tudsz mondani valamit?

Ez a VRH, az egyik legdrágább minta. Ez drágább, mint az Apponyi.

Miért olyan drága? Hiszen nincs is aranyozva és nem is olyan sűrű a minta!

Ez a zöld széle… ezt nagyon kevés ember tudta szépen csinálni. A mi időnkben, amikor én dolgoztam, egy ember csinálta ezt. Ehhez a belső zöld „csíkhoz” nagyon nagy profizmus kellett. Ez olyan 6-7 mm széles csík és főleg az ilyennél szabadkézzel kellett meghúzni. Egyrészt profinak kellett neki lennie, hogy ezt a festéket kikeverje, hogy az végig egyforma árnyalatú legyen, mert ha kicsit erősebbre csinálta, akkor égetés után elkezdett lepattogni. Volt olyan, hogy csak kettő, három aranyozó tudta megcsinálni, mert a többiek elvéreztek rajta. Én erre nem is vállalkoztam.

Tehát tulajdonképpen ezen a mintán a csíkot nem porcelánfestő készítette, hanem ti?

Igen. A minta többi részét a festők csinálták. De az sem egyszerű! Azt is nagyon nehéz szépen megfesteni!

A fentiek alapján tehát a hétköznapok hőse is kifoghatja néha az aranyhalat. Talán jó lesz észben tartani, hogy érdemes lehetetlen dolgokról ábrándozni, mert az évek óta kergetett célok valóban elért valósággá válhatnak. Hmmm, 19 évesen egy Jaguar kabrióról is sokat fantáziáltam. De az még várat magára. Ahogy sok minden más, fontosabb dolog is.

 A bejegyzés Tertiára vonatkozó része remélhetőleg a közeli jövőben frissül. 

 

 

 

 

 

Címkék: Herend