Mi a helyzet a hazai műtárgypiacon? És mi van a bolhapiacokkal? Hol és hogyan lehet használható információkat szerezni ahhoz, hogy az embert ne vágják át se az otthonában(!), se úton-útfélen az Ecserin és a régiségboltokban?

https://www.pinterest.com/pin/717127940638915661/

Kovács Károly független műtárgybecsüst, a http://mutargyklub.hu/ szerzőjét kérdeztem tapasztalatiról és véleményéről. Károly bátran és őszintén válaszolgatott a kérdéseimre megosztva velem

- a kereskedelem visszásságaival kapcsolatban szerzett tapasztalatait,

- a gyűjtői szokásokat,

- hamisítvány és eredeti tárgy felismeréséhez nélkülözhetetlen tudás forrását

- és azt, hogy mi az a téma, amibe véleménye szerint most érdemes befektetni.

Az interjút két részletben közlöm. Íme, az első arról, MIÉRT és HOGYAN lesz valaki független műtárgybecsüs…

https://www.pinterest.com/pin/717127940638915807/

Régi kerámiák: Zavar az az állapot, hogy műtárgyakkal kapcsolatban megjelent szakirodalmakban nincs leírva az, hogy mitől lesz eredeti egy darab és honnan ismerhető fel a hamisítvány… Úgy látom, hogy könyvtárazással nem nagyon lehet áthidalni ezt a problémát.

Kovács Károly: Nem lehet sajnos, mert abszolút nincs ilyen irodalom. Én ugyanúgy azt vettem észre, hogy az átlagemberrel senki nem foglalkozik. Minden műkereskedő, művészettörténész, minden iskola, tanfolyam arról szól, hogy vegyük észre a perspektívát és vegyük észre a művészi kvalitást… De azt egyértelműen senki nem mondja meg, hogy ott van a kezedben a tárgy, fordítsd meg, tartsd a fény felé, ha így törik jó, ha úgy törik, nem jó. Szagold meg, harapd meg, dörzsöld meg… Soha sehol ilyen képzés nincs. Egy kivétel van: a BÁV.

Régi kerámiák: Milyen a BÁV képzés?

Kovács Károly: Végigmentünk tulajdonképpen a Zsolnaykon, Herendiken, Emil Samson-másolatokon… Lehetett vinni példákat, és megvizsgáltuk őket. Elég sok szakmai gyakorlat van. A BÁV boltjaiban a becsüsök nem titkolják ezeket a szakmai trükköket. Nincs az a szakmai féltékenység, hogy majd kisfiam magadtól megtanulod, vegyél csak sok hamisat…! Ezzel indulnak az órák: vegyük kézbe a tárgyat! Nézzük a jelzést, legyen gyanús, nézzük a mázat, stb.

Régi kerámiák: A képzés során, amikor mondták, hogy ez vagy az ettől-attól hamis, vagy eredeti, azt mi alapján mondták? Mivel tudták ezeket az állításokat alátámasztani?

Kovács Károly: Igen… Azt is észrevettem, hogy amatőr gyűjtőknél hiányzik az a tudás, hogy hogyan készülnek ezek a tárgyak? Ez rettenetesen fontos ahhoz, hogy valaki a hamisítványt, vagy a rossz minőségű, olcsó, tucat tárgyat meg tudja különböztetni a jó tárgyaktól. Pedig ehhez nem kell sok! Az ember megvesz egy-két amatőr könyvet, nem kell semmi komoly! Ebből viszont az antikváriumokban még elég sok beszerezhető. Voltak ilyen szakkönyv sorozatok, amik például az ötvösművészettel, üvegfúvással foglalkoztak. Ezeknek az alapjait megtanulja az ember, így pedig már nem tudnak nekünk eladni akármit. Ezek kellenek ahhoz, hogy az ember tudjon mit kezdeni magával hajnalban, sötétben az Ecseri piacon. Nagyon sok tárgyat kell kézbe venni: bemenni régiségboltba, és hogyha nem volt még a kezedben például Lötz váza, ki kell kérni egyet és megnézni. Aztán visszaadni.

Régi kerámiák: A BÁV képzésre a tanfolyamon résztvevők milyen előképzettséggel érkeznek? Általában akkor akarnak belevágni a gyűjtésbe vagy a bizniszbe, vagy már komoly szakmai tapasztalattal és ismerettel érkeznek?

Kovács Károly: Általában idősebb emberek jönnek. Ne szépítsük: nyugdíjasok, akik ráérnek és előtte és érdekelték őket a régiségek. Nem is akarnak levizsgázni, csak végigmennek a tanfolyamon. Ez az egyik fele. A másik fele az egyetemisták. Szinte az egész festménybecsüs képzés egyetemistákból állt, a műtárgyasoknál azért kevesebben vannak. Illetve ott vannak az ilyen kalandorok, mint én.

Régi kerámiák: Károly, te mindemellett gyűjtő is vagy? Ha igen: mit gyűjtesz?

Kovács Károly: Igen, inkább amatőr szinten mívelem ezt az egészet. Zsolnay kerámiákat és porcelánokat, Herendiből egy bizonyos formát gyűjtők, de abból annyi mintát, amennyit csak fel tudok lelni, illetve Gorka Géza az, ami érdekel. Tőle kevés van, mert csak az igazán kvalitásos tárgyait gyűjtöm. Én nem a mennyiségre, hanem a minőségre megyek.

Régi kerámiák: A régiségekkel való kapcsolatod régtől kelteződik, vagy ez valamiféle úri huncutság az utóbbi tíz évben?

Kovács Károly: Gyakorlatilag mindent gyűjtöttem gyerekkoromban. Egy idő után aztán ez megszakadt. Aztán megnősültem és nászajándékba kaptunk egy Zsolnay készletet. Akkor ott újra elkezdődött valami. A nászajándékhoz mégis nézegetni kezdtem további dolgokat. Hogy kellene még egy váza, vagy egy kávés készlet. A boltban rohadt drága, a bolhapiacon viszont szinte újat kap az ember. Elkezdtem nézni hirdetéseket a Vaterán… És közben ezzel párhuzamosan, ugye családiházban lakunk, a pincénk pedig gyakorlatilag színig megtelt már a család dolgaival. Használt ruhák, súlyzókészlet és a többi. Ezeket megfogtam, beraktam a kocsiba és kivittem a Bakancsos utcai piacra. Kiterítettem a kis cuccomat és…. akkor olyan jó volt! Jó volt, hogy jöttek az emberek, én beszélgettem velük, folyt be a pénz, lehetett alkudozni. Szóval olyan jó érzés volt! A szomszédokkal is jót beszélgettünk. Megtetszett és minden hétvégén mentem. Csak hát ezzel az volt a gond, hogy az áru fogyott: a pince kiürült és nem volt értelme kimenni. Akkor jött, hogy miért ne vigyem ki másét? Jöttek a szomszédok, ismerősök, hogy vigyem ki az ő dolgaikat is a piacra.

https://www.pinterest.com/pin/717127940638915758/

Régi kerámiák: Innen egyenes út vitt a BÁV tanfolyamra?

Kovács Károly: Nem. Ahogy jártam a piacot és kezdett ez a Herendi mánia is kialakulni sok régiségboltban és sok piacon jártam. És azért az föltűnt, hogy míg valami a fővárosi piacon 4000 Ft, ugyanaz a dolog a vidéki piacon 8000 Ft. Ha ez így van, miért ne vegyek meg olcsóbban valamit Budapesten, amit vidéken drágábban lehet eladni? Úgy is megyek vidékre a következő héten, legalább lesz pénzem a saját gyűjteményem bővítésére! Nekem nem ez a munkám. Én nem ebből élek, sosem éltem ebből. Nekem ez mindig arra szolgált, hogy a saját gyűjteményemet gyarapítani tudjam. Később már volt ilyen, hogy menjek ki, nézzem meg, mi mennyit érhet. Persze nem volt végzettségem ehhez, abszolút csak szívességből mentem a címre. Ez zajlott hosszú időn keresztül. Aztán végül nézegettem a BÁV képzéseit és megtetszett az egyik. Nagyon nagy élvezettel hallgattam az órákat, mert nagyon jó tanárok voltak. Nem tudnék olyat mondani, aki nem oda való. Tényleg igazán izgalmas és jó volt.

Régi kerámiák: Mindegyik szakirányt elvégezted?

Kovács Károly: Csak a műtárgy szakirányt, de gondolkodom még a festményen is. Ezek gyakorlatilag egy iskolai évet jelentenek. Szeptemberben kezdődik és májusban van vége.

Régi kerámiák: Az önképzésre milyen módszereid vannak? Mindennap leülsz és olvasol egy órát?

Kovács Károly: Az önképzés nagyon fontos. Nagyon kell. Mivel szeretem csinálni, nagyon sokat nézek aukciós oldalakat és múzeumokat. Sajnos ugye bezárt az Iparművészeti Múzeum, viszont a Nemzeti Múzeumban is vannak nagyon jó kiállítások. Illetve vannak ezek a speciális kiállítások, mint például Pécsett a Gyugyi-gyűjtemény, amit mindenképpen meg kell néznie annak, aki Zsolnayt akar gyűjteni, vagy Gorka Géza esetében ott van Nógrádverőce.

Régi kerámiák: Piacokon még szoktál árulni?

Kovács Károly: Most már nem kereskedem. Belefáradtam a hajnali kicuccolásba. Nyilván akkor lehet ezt nagyban csinálni, ha ez ember nem teljesen őszinte az eladóval. Ha kimegy házhoz, és megkérdezik tőle, hogy akkor mennyiért tetszik megvenni tőlünk…? Kis szakma: sose mondunk be árat. Ilyenkor vissza kell kérdezni: mennyiért tetszik eladni? Csak van valamilyen elképzelés! Mert ha nincs, akkor becsüst kell hívni! És ebből persze ki szokott jönni az, hogy címre kiérkező kereskedők 25-30.000 forintokért elhoznak komplett készleteket, ezüsttel, arannyal, mindennel együtt. És ez azért nem teljesen fair! Nekem ez sok… Nem összeegyeztethető azzal, amit képviselni szeretnék.

https://www.pinterest.com/pin/717127940638915824/

Régi kerámiák: Akkor ezek szerint innen jött az ötlet, hogy a hagyatéktulajdonosoknak szeretnél segíteni abban, hogy milyen árral és hol próbálják meg eladni a tárgyaikat…

Kovács Károly: Igen. A másik, amit láttam, hogy vannak becsüsök, akik hirdetik magukat, hogy tessék hozni a tárgyat! Beárazzuk százalékért, jutalékért. Általában ugye a becsült érték valamekkora százaléka az, amit fizetni kell. Én pedig azt mondtam, hogy ezt hagyjuk! És akkor legyen ez, hogy mint egy ügyvédet lehet engem kibérelni. Ezzel mindenki jól jár.

Régi kerámiák: Volt már olyan, hogy kihívtak egy címre az ország másik végébe és kiderült, hogy nincs ott semmi?

Kovács Károly: Én azt szoktam csinálni, hogy telefonon előtte megbeszéljük, hogy mi a helyzet. Mindig megkérdezem, hogy mire számítsak? Ha azt mondják, hogy mondjuk a család bányász volt és világéletükben kétkezi munkából éltek, na az már gyanús! Ott valószínűleg nagyon komoly dolgok nincsenek. Vagy csináljanak egy fotót a lakásról. Csak egy fotót messziről… és küldje el nekem. De arra is van lehetőség, hogy tárgyról küldenek fotót. Itt van ez a váza, a nagymamától örököltem, mennyit ér? És én azt akkor megválaszolom ingyen. Nekem ez nem kerül pénzembe! Az egész két perc. Sőt a mai napig én is tanulok belőle.